Ez a Gyűrűfű már nem az a Gyűrűfű, amely az 1960-as évekig volt. A régi Gyűrűfű ugyanis elnéptelenedett.

Minden településen van egy folytonosság: találhatók régi parasztházak, felújítottak, új építésűek. Vannak, akiknek az ükapjuk is abban a faluban élt, és vannak friss betelepülők.  Ez alól Gyűrűfű teljesen kivétel, mert hajdani lakói mind elköltöztek, és még a házakat is lebontották. Amikor az 1990-es években az újra betelepítése felvetődött, már sem házak, sem utcák, sem áram nem volt. Mindent elölről kellett kezdeni.

Pedig igen régi településről van szó. Ez a vidék a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is lakott hely volt. A kora középkor emlékei közül egy sáncrendszer jelzi az emberi jelenlétet.

A Gyűrűfű falunév már a XIV. században felbukkant. Az első írásos forrás 1332-ből származik, a Vatikáni Codexben a pápai tizedlajstrom felsorolásban Jakab pap 10 báni dénárt fizetett. A Hunyadiak korabeli oklevele 1492-ben Győrőfő néven említi. 1571-ben a török kincstári adólajstromba Gyűrűfűfalva néven került be.

Amennyire tudni lehet, a vidéket folyamatosan lakták, a legtöbb lakosa a 20. század elején volt, ezt követően lassan, de csökkent a lélekszáma. 1760-ban öntötték a harangját, 1779-ből a pecsétképének említése maradt fenn. A Zselicben megbúvó falucska sohasem növekedett nagyra. Az 1782. évi feljegyzés szerint 112 felnőtt és 52 gyermek lakta. 1892-ben 44 háza volt, 280 lakosa, 1913-ban 41 házban 283-an éltek, ez az időszak lehetett a demográfiai csúcs.1926-ban 41 házban 271-en, 1936-ban 261-en, 1962-ben 193-an éltek itt.

Az 1960-as években aztán hihetetlenül gyorsan a tudatos falusorvasztás áldozatává vált a kistelepülés. Rendkívül felgyorsult az elvándorlás. Az utolsó család 1970-ben hagyta el a települést.  Az elvándorlás okai szerteágazóak voltak. A termelőszövetkezetbe való kötelező belépés, a fejlesztések teljes elmaradása, a bolt bezárása mind-mind nehezítette az itt élők mindennapjait. A termelőszövetkezetet a távoli Szentlászlóhoz csatolták, így alig volt munkalehetőség. A kegyelemdöfést talán az adta meg, amikor az 1830 óta működő iskolát is bezárták. A gyerekeknek ezt követően a 6-km-re, Ibafán található iskolába kellett járniuk. A két település közt csak egy földút jelentette az összeköttetést. Kisgyerekeknek napi 12 km gyaloglás nagyon megterhelő lett volna, ezért 6 éves kortól kollégiumba kényszerültek. Következésképpen először a kisgyerekesek költöztek el. Az elköltözési hullám ezt követően megállíthatatlanná vált. Miután a lakosság egységes, jó közösséget alkotott, elég volt néhány családnak elköltöznie, hogy meginduljon a „lavina”. 1968-ban még lakodalmat tartottak itt, 1970-ben viszont már a falu utolsó lakója is elhagyta szép nagy portáját. Új építési engedélyt a 60-as évektől nem adtak, a hivatalos besorolás szerint a falu „funkció nélküli település” lett. A település elnéptelenedése olyan gyors és látványos volt, hogy szociológusok, újságírók kutatták az okait, fotósok keresték fel a látványosan leromló szellem-falut. Még filmet is forgattak a helyszínen Holt vidék címmel, Gaál István rendezésében, Törőcsik Mai főszereplésével.

Az 1990 óta itt folyó események már egy másik történet. Bár büszkék vagyunk a jó kapcsolatra a régiekkel és sokat tanultunk tőlük, nem vagyunk jogutódjaik. Az elhagyott, összeomlott kis falu ökofaluként támad fel ismét. De ez már nem a múlt, hanem a jelenleg tartó folyamat. Reméljük, hogy nemsokára ugyanúgy 150-200 fő közötti lélekszámú település alakul itt ki, mint ami évszázadokon keresztül létezett a dombok között.

A régi falu elnéptelenedéséről a filmhíradó is beszámolt és Az elnémult falu valamint Gyűrűfű címmel két dokumentumfilm is készült róla.

Galéria a régi Gyűrűfűről.