Már korábban is gyűltek tapasztalatok, de amióta 2020. nyarán beindítottuk az új letelepedési programot, rengeteg tanulságos szempontot, tényt, véleményt szedtünk össze a Gyűrűfűre költözéssel és az itteni megélhetéssel kapcsolatban. Ezeket a döntés megkönnyítése érdekében adjuk itt közre.

Sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek lelkesen szeretnének vidékre költözni, menekülnek az egyre élhetetlenebb városokból, vagy a koronavírus elől, de valójában nem tudják, mi vár rájuk. Különösen itt, ahol nem dísznek szeretnénk ráaggatni a településre az ökofalu jelzőt. Ezen a honlapon sok tudnivaló van erről, mindenképpen javasoljuk alapos áttanulmányozását. Szeretnénk, ha olyanok jelentkeznének és jönnének, akik a számunkra lényeges kérdésekben egyetértenek velünk. Ilyen kérdések közül a legfontosabb egyértelműen az ökológia és a természetközeli, a természet törvényeit, sajátosságait jól ismerő és ahhoz alkalmazkodó életforma, de ilyen a közösséghez való viszony, vagy éppen valamilyen, az egyéni életutadat mélyen befolyásoló fejlődési lehetőség, meditáció, elvonulás stb. is.

Szeretnénk minél többet megtudni a letelepülőkről. Ennek fő oka a kölcsönös csalódás elkerülése minél hamarabb. Érdemes őszintének lenni, mert az újonnan jövők olyan helyre csöppennek, ha egyszer megvalósul a kívánságuk és itt élnek, ahol előbb-utóbb úgyis minden kiderül, mert ez egy kicsiny közösség. Itt a mindennapokban az emberek sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, mint egy nagyvárosban. Az utóbbiban éveken át lehet úgy élni, hogy valakinek fogalma sincs róla, hogy hívják a folyosó másik végén lakó szomszédot.

Gyűrűfű nem olyan régen éledt újjá és nekünk is tanulnunk kell a múlt hibáiból. Harminc évvel ezelőtt befogadtunk boldog-boldogtalant és megittuk a keserű levét. Most pontosabban szeretnénk megtervezni, hogy mi és mikor történjen, az alapítvány minden erejét latba vetve szeretne kidolgozni egy olyan menetrendet, ami – bár egyéni eltérésekkel, mert nincs két azonos életút – de minden újonnan érkező számára világos kereteket ad. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy kinek milyen a menetrendje, hányan jönnének, milyen felállásban. A tapasztalat az, hogy csak akkor érdemes belevágni, ha akik együtt, egy családban, kapcsolatban stb. jönnek, stabil és harmonikus, jól kipróbált viszonyban vannak egymással, egyöntetűen ugyanazt szeretnék, és nem később derül ki, hogy valamelyikük nem olyan lovat akart. A letelepedés jelenleg érvényes lépései megtalálhatók itt.

A kudarcok jelentős része az eddigiek során abból eredt, hogy aki ide kívánt költözni, nem gondolta végig, miből és hogyan kíván majd a továbbiakban megélni. Receptek nincsenek, kinek-kinek magának kell kitalálni mit és hogyan kíván csinálni. Van, aki marad a saját szakmájában, mások teljes fordulatot vesznek és keresnek új foglalkozást, belevágnak valami merészbe, de mindenképpen csak azoknak van esélyük, akik alaposan átgondolt és megvalósítható üzleti tervvel érkeznek. Ha rajtunk múlik és tudunk, segítünk a megvalósításban, de az alapvető és végső felelősség is mindig az illetőé. Lehetőség van rá, hogy valaki a megélhetését helyben megteremtse, de el is járhat dolgozni Szentlőrincre, Pécsre, Szigetvárra. A területünkön mikrohullámú, valamint műholdas szélessávú internet szolgáltatás is rendelkezésre áll, tehát a távmunka teljesen járható út. Minden személyes találkozást vagy jelenlétet igénylő, de külsős munka viszont sokkal nehezebb.

Ahogy haladunk bele ebbe a zavaros 21. századba, a saját hajlék megteremtése egyre nagyobb macera és egyre több idióta kívánalomnak kell megfelelni. Folyamatosan változik, hogy mit lehet megvalósítani, milyen jogszabályi előírások szerint és mit nem. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, hogy igényes, kényelmes otthon megteremtése máshol sincs ingyen. Ezért mindig alaposan megvizsgáljuk az elképzeléseket, sőt az alapítványnak az engedélyek kiadásakor vétójoga van az épületek terveire. Módszerekben, adminisztrációban, szervezésben, amiben lehet és tudunk, segítünk, de az anyagi feltételeket mindig az illetőnek kell megteremtenie. Sokszor van félreértés abból, hogy mi lenne az alapítvány feladata, az anyagi támogatás azonban semmiképpen nem tartozik ide. Ráadásul a pénzt egyszerre vagy majdnem egyszerre kell előteremteni, hogy ne kelljen húsz éven át be nem fejeződő, félkész, tapasztás, vakolás nélküli, csupasz házakat nézni egy ilyen idilli környezetben. Mert illúzió például, hogy itt olcsóbban megúszható az építkezés, mint máshol. A vályogból, szalmából építkezéssel csak a falakon lehet spórolni, minden egyéb épp annyiba kerül, mint máshol. A közművek jóval többe is kerülhetnek, mint máshol. Utat, vizet, energiát kell teremteni egy termőföld közepén és a gyökértéri szennyvíztisztító vagy egy szigetüzemű napelem jóval drágább lehet, mint más településen a rácsatlakozás a szennyvíz hálózatra vagy a villamos hálózatra.

Sokan sokféle, de számukra idilli életformát látnak csak bennünk és nincsenek tisztában sem a nehézségekkel, sem a tényleges törvényszerűségekkel. Ez nem baj, de szeretnénk, ha senkit nem érne ilyesmi miatt csalódás. A magunk tapasztalatait szívesen megosztjuk bárkivel, de tudunk ajánlani olyanokat is, akik ebben a kérdésben szakértőnek számítanak. A kiindulási pontunk a természettudományos ökológia, a rendszerelmélet, amely kiválóan alkalmazható ember és természet viszonyára. Ugyanakkor egy ökofalusi létben a természettudományos elveket szeretnénk „aprópénzre váltani”, azaz a mindennapokban megélni. Az, hogy valaki külön gyűjti a szemetet és telekocsival jár, semmit nem jelent. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Viszont, hogy kinek milyen a háttértudása, és főként hogyan áll hozzá és mik az elképzelései az itteni létről, alapvetően határozza meg, hogy jól fogja-e érezni magát vagy nem.

Az a tapasztalatunk, hogy aki városról jön, vagy olyan vidéki településről, ahol nem foglalkozott földműveléssel, annak fogalma sincs róla, mekkora terület egy hektár. Ez tízezer (10.000) négyzetmétert jelent, sokszor lejtős viszonyokkal, nem túl jóminőségű földön, amit meg kell művelni. A telkeink gyep művelési ágban vannak, a beköltözőknek kell eldönteni, mit kezdenek vele, de elöljáróban megjegyezhető, hogy itt egy kerti fűnyíró biztosan nem megoldás. Mindenkinek fel kell készülnie a kemény és kitartó munkára amivel egy ilyen terület rendben tartása jár, még akkor is, ha különösebb termelésben nem gondolkodik. A telkek ezért ilyen nagyok, hogy aki viszont úgy gondolja, be tudjon rendezkedni nagyfokú önellátásra. A szántóföldi termelésen kívül minden egyéb (állattartás, zöldséges, kertkultúra) megvalósítható. A tervezésben tudunk segíteni, de megvalósítani és utána fenntartani mindenképpen a tulajdonosnak, bérlőnek kell. Az a tapasztalatunk, hogy ilyesmire csak nagyon kevesen vannak felkészülve, még kevesebb az ilyen irányú tapasztalat, és csak hosszú idő után tud egy városi ember „ráhangolódni” az itteni követelmények kielégítésére. Ugyanakkor nem lehetetlen, mint a már itt élők bizonyítják.

Az eddigi tanulságok egyik legfontosabbika, hogy egy ilyen helyen az emberek egymáshoz való viszonyát szabályozni kell, világos, átlátható döntési mechanizmusokat kell kialakítani és lehetőség szerint ezekbe minél több embert bevonni. Bevonni azonban csak olyanokat lehet, akik képesek, alkalmasak és hajlandóak is a kompromisszumokra, nem tragédiaként, veszteségként élik meg, ha nem az ő elképzelésük érvényesül. Még jobb, ha be tudják építeni a mások ötleteit a saját elképzeléseikbe, maguk is tudnak ötletet adni másoknak, és értékelik, ha együtt többet, jobbat hoznak ki magukból. Vannak azonban olyanok, akik inkább a maguk urai akarnak maradni, de akkor nem is szólnak bele a mások dolgába. Ezért fontos tudnunk, kinek fontos, hogy jó közösségben éljen, vagy ki az, aki inkább magányos farkas (vagy farkasnő).

Hogy mi a jó közösség, az elég homályos fogalom. Kinek mi. Elég érdekes véleményekkel szembesültünk. Sok ember már helyből tudja, nekünk milyennek kellene lennünk. Elvárja például, hogy egy ökofaluban csak növényevők éljenek, ha úgy tetszik vegetariánusok, vegánok és a többi alfaj. Pedig a táplálékszelekció ezen mechanizmusát sem ökológiailag, sem saját szervezetünk biológiája szempontjából sem indokolja semmi. Sőt, Gyűrűfű ökoszisztémája kifejezetten az állattartásnak kedvez, és az önellátás itt elképzelhetetlen állati fehérje fogyasztása nélkül. Ugyanakkor természetesen semmi kifogásunk az ellen, ha valaki elvi, etikai vagy egészségügyi okokból nem eszik húst, tejet stb. Azt is megkaptuk, hogy nem is ökofalu az, ahol van internet. Véleményünk inkább az, hogy ha az emberek nagyobb része számára akarjuk vonzóvá tenni ezt az életformát, akkor azokat a technológiai eszközöket, amelyek ezt viszonylag kicsiny ökológiai kár ellenében lehetővé teszik, nem szabad helyből kizárnunk. Más kérdés, ki, hogyan és mire használja.

Megkaptuk, hogy ilyen eszményi helyen üdülőfalunak kellene lennünk. Na persze. Egy üdülő, ami nem állandó élettér, eleve nem teljesítheti az ökofalu kritériumát. De legalább ilyen butaság az is, hogy egy ökofaluban ne legyenek ellentétek. Ellentétek minden közösségben vannak, akár öko, akár nem, akár szőnyeg alá söpri egy tekintélyelvű vezetés, akár nem. Kezelni kell őket, nem megoldani. Nem írunk elő semmit kötelezőnek, szeretnénk, ha közösségünk minél sokszínűbb lenne, de nem erőltetetten. Volt jelentkezőnk, aki szerint egy ökofaluba nem szabad homoszexuálisokat beengedni. Mi úgy véljük, hogy sem vallás, sem politika, sem nemi irányultság, sem bőrszín, származás, társadalmi helyzet vagy egyéb különbség nem lehet oka annak, hogy valakit befogadunk-e vagy sem.

Új Gyűrűfű közösségét azok fogják elsődlegesen megteremteni, abból és úgy fog kialakulni, amit és ahogyan az új emberek hoznak. Korábban nem voltak világos döntési elveink és ez nagyon sok kellemetlenséget okozott, surlódásokhoz, ellentétekhez vezetett.

Ma már mindenképpen tudni szeretnénk, ki mennyire képes és akar közösségben élni, milyen mértékig és hogyan. A mi vezérelvünk az, hogy itt alapvetően mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, de a közös erőben, az együtt többre megyünk valós jelenségében rejlő erőt maximálisan ki szeretnénk használni, hogy ne egymás ellenében, hanem egymásért is dolgozzunk. Ez már a rendelkezésre álló erőforrások kölcsönös előnnyel történő felhasználását feltételezi, amit divatos szóval szinergiának is nevezhetünk. Ki-ki azt adja, amiben a legjobb, ahol a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb közös hasznot tudja produkálni. Minden ember érték, és számítunk minden új ember pozitív energiáira. Amikor nem dolgozni kell, akkor élvezzük az életet együtt is, bulikkal, szórakozással, közös csillagnézéssel vagy bármi mással, ami eszünkbe jut.

Gyűrűfű, 2022. január