Aki még nem foglalkozott ilyesmivel, el sem tudja képzelni, hogy még egy ilyen eldugott helyen is hányféle hatóság szól bele az ember dolgába. Gyakorlatilag semmit nem lehet önállóan csinálni. Kezdődik az építési hatósággal, folytatódik a földhivatallal, amelyek már visszatérő vendégként tekintenek a gyűrűfűiekre. De számos úgynevezett szakhatóságnak is jogában áll véleményt nyilvánítani, sőt adott esetben tiltani, elrendelni. Ilyenek a tűzoltóság (mostanában a katasztrófát védik, mert Katasztrófavédelmi Igazgatóság a nevük), a közegészségügyi hatóság (ÁNTSZ), de még a kéményseprők is. A rendezési tervet annak idején több tucat hatósággal és állami szervvel kellett véleményeztetni és jóváhagyatni. Miután pedig ezt időnként felül kell vizsgálni, tízévente megismétlődik a macera. Igaz, most már Helyi Építési Szabályzatnak és Szabályozási Tervnek hívják (hogy könnyebben megjegyezhető és egyszerűbb legyen) és önkormányzati rendeletekben kell megalkotni. Ibafa segítsége nélkül ez sem menne.

Külön hatóságdömping van a mezőgazdasági termőföldek és erdők vonatkozásában, különösen az ország uniós csatlakozása és az ehhez tartozó támogatási rendszer bevezetése óta.

A hatóságokkal fennálló viszonyunkra az „ambivalens” a legmegfelelőbb jelző. Sok segítséget kaptunk például a nádágyas szennyvíztisztítókra épülő egyedi szennyvízkezelés engedélyeztetése során az akkor illetékes ÁNTSZ-től, de a Közösségi Ház használatba vételi engedélyének megszerzése viszont már egyáltalán nem ment ilyen könnyen.