Akárcsak az első alkalommal, most is remek csapat jött össze. Igaz, nem első próbálkozásra. Volt, akit úgy kellett összevadászni, mások géperejű jármű nélkül érkezvén társaikra voltak kénytelenek hagyatkozni. A végén azért mindenki odatalált a tetthelyre.
A képeken talán nem látszik, mert nem volt olyan látványos, de bizony most is elképesztően nagy haladást értünk el. Az előzetesen összeállított munkaprogram majdnem minden pontja teljesült. Utólagos értékelésünk szerint ha lehet, akkor ez a banda még jókedvűbb volt, mint az előző, bár ez nem verseny. A 12 évestől a 70 évesig minden korosztály képviseltette magát és kivette a részét a munkából.
Munka pedig volt bőven. Gyomtalanítottunk és kitisztítottunk egy kőlépcsőt, ami a bejárattól jobbra az autóparkolóhoz vezet. Még minket, öreg motorosokat is meglepett, hogy mi került elő a teljesen begyepesedett romok alól: gyönyörű széles grádics. Ha az előző alkalommal profi épületgépész jött nekünk ingyen és bérmentve segíteni, ezúttal is azt kaptuk, amire a legnagyobb szükségünk volt: profi takarítónőt. Ki kellett takarítani a Zsilip melletti, műhelynek nevezett (de nem annak berendezett) épületet, a kerengőt, a szobákat és a közös helyiségeket is. A vízpárásító porszívóval történt beható ismerkedést követően egy másik hölgy volt az, aki a legtöbbet szívott. No nem füves cigit, hanem port és piszkot. A bútorokból. Ezt onnan tudtuk, hogy szinte állandóan hallatszott a nem túl szolid ipari porszívó hangja, és felfrissült, színt kapott és portalanná vált tőle az összes, adományokból kapott kanapé, fotel és egyéb kárpitozott bútor.
A férfiak férfias munkát végeztek, feldarabolták, lehordták és felhasogatták egy kidőlt száraz fa törzsét, majd nekiestek a Zsilip tetején a gaznak. Amit ugyanis két hónappal ezelőtt szépen kialakítottunk, a lehordott termőrétegre terített mezőgazdasági fólia és a mögötte kiásott vízelvezető árok úgy begazosodott, hogy méteres bodza süvölvények és jól megtermett csípős csalánok tették lehetetlenné a víz elvezetését. A fatároló féltető előtt-alatt is teljes volt a káosz, ezt gyakorlatilag a tövestől kitépett gaztól kellett mentesíteni úgy, hogy közben 38 fok volt árnyékban, mindenkiről dőlt a víz, és csak vászonkalap vagy kendő védett a napszúrástól. Az egyik fürdőszobát is szét kellett verni, mert valahol elszökik a víz. A konyha hátsó falán egy vastag, erős tapasztást próbáltunk ki, hátha nem esik le az átázott falról.
A lányok-asszonyok az épület csinosításával voltak elfoglalva, meszeltek, festettek, mázoltak, takarítottak, vakartak, porszívóztak, nem mellesleg kaját készítettek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A berendezés megint néhány tárggyal gazdagodott, most már csak a két kapott villanytűzhelyet kellene beüzemelni, hogy főzni-sütni is lehessen. A tévedések esélyének csökkentése érdekében növény- és állatneveket kaptak a szobák, felerősítettük az erre utaló laminált fényképeket. A két napot a csapat olyan időjárási körülmények között teljesítette, hogy ahhoz képest a Csontbrigád és az Idegenlégió szaharai szenvedései óvodásoknak való könnyed időtöltés csupán. A kemény munkát este hosszúra nyúlt beszélgetéssel és tekintettel a Perszeidák bejelentkezésére, csillagnézéssel töltöttük.
A siker fokát több jelből is le lehetett mérni. Többen érdeklődtek a letelepedés iránt. Képesek voltak a szószátyár tájékoztató előadást végigülni és senki nem aludt el (egészen). Majd erre ráduplázva, kérdések özönét téve fel végig bandukolni majdnem a teljes körön amit a falutúra jelent. Végül többen is megfenyegettek minket, miszerint október hetedikén megint jönnek!
Hát várunk szeretettel…
2023. szeptember 2.